Esti mese gyerekeknek minden estére

Óvodás kisfiamnak megígértük, hogy minden este lesz esti mese és ezt azóta is igyekszünk betartani.Az ő egyik kedvenc mesehőse a Szotyicipős kisegér, aki az én fejemből pattant ki és a története azóta már mesekönyvben is megjelent. Ismerjétek meg ezt a talpraesett, barátságos kisegeret, aki izgalmas kalandokra indul az erdő mélyén!

Esti mese hétfőre:

Szotyicipős kisegér és a három csiga

Ősz volt, már hűvös szelek fújtak. A Szotyicipős kisegér éppen sétálni készült. Megevett indulás előtt egy pár szem fenyőmagot és felhörpintett mellé egy bögre finom csipkebogyó teát. Miután jóllakott, elindult sétálni egy nagyot az erdőben.

Miközben járta a természetet, egyszer csak meglátott három csigát. Pontosabban csak három csigaházat, mert mind a hárman be volt húzódva a házukba, és mélyen aludtak. A kisegér tudta, hogy a csigák az avarban elbújva szokták átvészelni a telet.

Mivel közeledett a tél és vele együtt a hideg, úgy érezte segítenie kell nekik.
– Ennek a három csigának már biztos elfogyott az ereje, hogy találjanak egy jó kis avarkupacot valahol. Menedéket kell találnom nekik, – gondolta magában – nem maradhatnak itt az erdei ösvény közepén.

Mivel nagyok voltak a csigaházak, ezért egyszerre nem bírta el őket. Arra gondolt, hogy talán egy méretesebb falevélre ráhelyezve, könnyebb lenne őket biztonságosabb helyre vinni.

Addig-addig keresgélt, amíg végül talált egy hatalmas diófalevelet. Óvatosan rágörgette a csigaházakat, bennük a csigákkal. Pont ráfért mind a három.

Megfogta a levél szárát, és elkezdte húzni a nehéz rakományt. Nem volt könnyű dolga, de működött az ötlete. Végül sikerült elszállítani a csigákat az ösvényről egészen egy terjedelmes avarkupacig. Ott legörgette a csigaházakat a diófalevélről és szépen betakargatta őket falevelekkel.

– Így már biztosan nem fognak fázni – gondolta elégedetten magában – és folytatta tovább erdei sétáját.

A kisegér egész télen, amikor csak tehette ellenőrizte, hogy védve vannak-e a csigák a hidegtől.

Egy kora tavaszi napon, amikor ismét ellenőrizte az avarkupacot, arra lett figyelmes, hogy a csigaházak eltűntek. Ijedten körbenézett, de hamar megnyugodott. Egy kicsit távolabb ugyanis észrevette, ahogy a három csiga vidáman csúszkál a faleveleken át a tavaszi napsütésben.

 

Körülbelül 2 percet vesz igénybe. Csak egy név és email cím kell hozzá.

Itt tudsz szavazni gyerekkönyv kategóriában: Az Év könyve 2025 szavazás gyerekkönyv

Itt tudsz szavazni elsőkönyves kategóriában (majd görgetni kell és úgy kiválasztani): Az Év könyve 2025 szavazás elsőkönyves

Köszönöm, hogy támogatsz!

Esti mese keddre:

A Szotyicipős kisegér és a nyári hó

Egy nyári délután sétálni indult az erdőben a Szotyicipős kisegér. Ment mendegélt, amíg egyszer csak azt vette észre, hogy a patak mellett minden csupa fehér. Fehérek a bokrok, a fák, de még a fű is. Nem hitt a szemének. Nyáron havazott? Elsietett a barátjához a mókushoz, hogy elújságolja ezt a csodát, amit látott.

A kismókus hitetlenkedett és a saját szemével akarta látni. Elmentek hát együtt a patakhoz. A mókus döbbenten nézte a hófehérbe öltözött patakpartot. Ő sem akart hinni a szemének. Nem értette, hogy miért nem olvad el a hó ebben a nyári melegben.

– Ha már havazott, akkor hógolyózhatnánk is – vetette fel az ötletet a kismókus.

El is kezdték, de akárhogy próbáltak hógolyót gyúrni belőle sehogy sem sikerült.

– Nem baj, akkor építsünk hóembert. – javasolta a kismókus. Megpróbálták a hóember pocakját összegyúrni, de sehogy sem tapadt ez a nyári hó.
– Miért nem tudunk semmit sem építeni ebből a hóból? – bosszankodott a kisegér.

– Azért, mert ez nem is hó. – szólalt meg egy hang a patak partjáról. A béka volt az.
­– Hogyhogy nem hó? Hiszen fehér és mindent beborít. – értetlenkedett a kismókus.

– Ez a nyárfa pihéje. Ez a fehér szösz repíti a fa magjait messzire, hogy aztán ahol földet ér, ott egy újabb fa nőjön belőle.
– Hát akkor ezért nem tudunk vele játszani, mert ez nem is igazi hó. – mondta csalódottan a kismókus.

– De egy valamit, azért tudunk tenni – mondta a Szotyicipős kisegér.
– Mire gondolsz?  – kérdezte kíváncsian a mókus.

– Segíteni a nyárfamagoknak, hogy minél messzebb repülhessenek – mondta lelkesen a kisegér és beszaladt a nyárfa pihék közé.
Ahogy futott a kis lábával felkavarta a szöszöket a földről és elkezdtek szállni a levegőben.

– Jó ötlet! – kiáltotta fellelkesülve a kismókus és ő is elkezdett futkározni a nyárfaszöszök között.
A két kis barát vidáman szaladgált a nyári hópihék között, amik így egyre feljebb és messzebb szálltak a nyári napsütésben.

Esti mese szerdára:

Szotyicipős kisegér és a legédesebb málna

A Szotyicipős kisegér az erdőben sétálgatott ennivaló után kutatva, amikor egyszer csak megpillantott egy hatalmas málnákkal teli bokrot.

Nagyon megörült és rögtön bele is harapott az egyikbe, hogy megkóstolja. A kisegér még soha nem evett ilyen finom málnát, olyan édes volt, mint a méz. Elhatározta hát, hogy feltölti ezzel a finomsággal az odúját.

Igen ám, de ezek a mézédes málnák nem csak a legfinomabbak voltak, de a leghatalmasabbak is, amit valaha látott. Jó ha egy szem málnát haza tud vinni.

Neki is látott hazagörgetni az egyik érett málnát. Dombra fel, dombra le, át a réten, keresztül a fák között csak kitartóan görgette. Fárasztó volt ez a munka egy ilyen kicsi egérkének. Meg is állt pihenni kicsit az egyik dombra felérve.

Amíg ott pihengetett néhány arra járó hangya rácsodálkozott a gyönyörű és hatalmas málnára és gondolták jó lesz az ennivalónak, hazaviszik a hangyavárba. Nem vették észre a málna mellett pihenő kisegeret.

Hátukra vették és már vitték is volna, de a málna legurult a hátukról, le a dombról egyenesen bele a patakba. Mire a kisegér észbe kapott a málnát már elvitte a víz.

A kisegér nagyon szomorú lett. Egész nap cipelte azt a málnaszemet és most már nagyon éhes és fáradt volt. Nem volt már ereje visszamenni egy másikért. Így hát üres kézzel és üres hassal, csalódottan visszasétált az odújába. A hangyák nagyon megsajnálták a kisegeret. Igaz, hogy nem tudták, hogy az övé és véletlenül esett a patakba az a málna, de mégis csak miattuk történt.

A hangyák elhatározták, hogy kiderítik hol találta azt a málnát a kisegér. Nem is kellett sokat töprengeniük csak elkezdték visszafelé követni a kisegér nyomait, amit a hatalmas málnaszem görgetése közben hagyott maga után a porban.

A kisegér közben már hazaért és szomorúan, korgó pocakkal nézett kifelé az ablakon, amikor egyszer csak valami nagyon különöset látott. Málnaszemek közeledtek az odújához. Azt hitte, hogy biztosan az éhségtől képzelődik.

Nem képzelődött. A kedves hangyák voltak azok a hátukon egy-egy málnával. A kisegér nagyon megörült nekik és csaptak is közösen egy hatalmas málna lakomát.

Esti mese csütörtökre:

A Szotyicipős kisegér és a csiga csúszta csúszda

Napsütéses gyönyörű idő volt. A Szotyicipős kisegér és barátja, a kismókus a patak partján heverészett a fűben.
– Úgy unatkozom – sóhajtotta a kisegér.
– Jó lenne valamit játszani, de semmi ötletem – mondta a kismókus.

A nagy unatkozás közepette észrevettek egy bajbajutott csigacsapatot, akik a patakon szerettek volna átkelni, de sehogy sem sikerült nekik.

A kisegér és a kismókus felajánlotta, hogy megpróbálnak segíteni nekik.
– Készítenünk kellene egy hidat a csigáknak. – javasolta a kisegér.
– Jó ötlet. Van is egy tervem. – mondta a kismókus.

Beugrált a fák közé és egy hosszú fakéreggel tért vissza. Megfogták mind a ketten és a patak fölé helyezték. A fakéreg olyan hosszú volt, hogy átért a patak túloldalára. A csigák hálásan megköszönték a segítséget majd lassan, de vidáman átcsúsztak egymás után a rögtönzött hídon.

A két jóbarát elégedetten nézett utánuk. Ezután leheveredtek a fűbe és folytatták az unatkozást. A kisegérnek támadt egy ötlete. Hirtelen felpattant és hozott egy nagy követ a patak mellől. Fogta a csiganyálkától még csúszós fakérget, nekitámasztotta az egyik szélét és felmászott rá. Ráült a tetejére és könnyedén lecsúszott rajta.

– Ezt nézd milyen jó móka! – kiáltotta boldogan.
– Ez nagyon jó ötlet! Kipróbálhatom én is? – lelkendezett a kismókus.

A két kis cimbora jókedvűen, felváltva csúszdázott egészen napnyugtáig.

 

Körülbelül 2 percet vesz igénybe. Csak egy név és email cím kell hozzá.

Itt tudsz szavazni gyerekkönyv kategóriában: Az Év könyve 2025 szavazás gyerekkönyv

Itt tudsz szavazni elsőkönyves kategóriában (majd görgetni kell és úgy kiválasztani): Az Év könyve 2025 szavazás elsőkönyves

Köszönöm, hogy támogatsz!

 

A meséket írta: Kovács István András
Copyright 2025 Minden jog fenntartva.